Az zsidózásrúl

... Lehet, hogy túl ritkán írok blogot, de még mindig nem bírom megszokni az új stílust.

Szóval. A magyar belpolitika egy jobbikos képviselő nyilatkozatától (volt) hangos. Hogy mi is volt pontosan, az itt olvasható, én mindenesetre átugornám az események leírását és inkább a saját véleményemet fűzném hozzá.

Sokak szerint elképesztő, hogy ilyen beszédek elhangozhatnak 2012-ben a magyar Parlamentben. Én, megmondom őszintén, nem lepődtem meg. Lehet, hogy én nem lepődöm meg könnyen, de lehet, hogy azért, mert még elképesztőbb a zsidókról folyó politikai diskurzus Magyarországon. Vagyis, ahogy az úgynevezett nemzeti radikális és az úgynevezett baloldal szemrebbenés nélkül felhasználja a zsidókat, mint kiapadhatatlan forrást az acsarkodásra.

Maga a baloldal, jobboldal kifejezése számomra nehezen értelmezhető, ha belegondolok, de ez igazából egy másik post témája lehetne. Itt most kifejezetten a Jobbikra és a magukat baloldaliként értelmező pártokra (pl. MSZP) gondoltam. Nem is ez a lényeg most.

Olvastam Böjte Csaba legújabb könyvét, most pontosan idézni nem tudnék, de az egyik gondolat lényege éppen az volt, hogy a magyarság nagyon széthúzó: zsidó származású magyar, cigány származású magyar, miközben anyanyelvében vagy érzéseiben lehet magyar mindkettő, illetve kötődhet a magyar kultúrához és vallhatja magát magyarnak. Ez egy nagyon igaz gondolat, ha a magukat magyarnak valló zsidóságra és cigányságra gondolunk. Akkor már kicsit más a helyzet, ha emberünk másnak vallja magát, azt tisztelni kell – én feltételezem, hogy Csaba testvér is ebben a szellemiségben mondta azt, amit mondott (a gondolat ugyanis úgy folytatódik, hogy testvériségben kell élni más népekkel, például a románokkal.). És legfőképpen, mindegyikük ember, ha magyar, ha zsidó, ha cigány, ha román és még hosszasan sorolhatnám. Valahogy ez jut hirtelenjében eszembe, ahogy most róluk is van szó. Márpedig a jelenlegi politikai diskurzusban nem úgy tűnik, hogy a magukat magyarnak vallók magyarságát például tisztelnék ezek az antiszemiták (a modernizációban például a magyar zsidóság nagyon sokat segített a magyarságnak, talán nem árulok el titkot, hogyha Ganz Ábrahámot említem)

Felháborítónak és a tisztelet teljes hiányának tartom ezt a nyilatkozatot. S mivel számomra egyértelmű az, hogy az antiszemitizmus egy vállalhatatlan és egy helytelen dolog. Mivel ez számomra nem kérdés, most inkább a velem ebben a kérdésben egyetértők egy részének viselkedését venném górcső alá. Mert szép dolog – pontosabban, nagyon nem az –, hogy azt mondjuk valakire, hogy „te rasszista tetű”, de elgondolkozunk eközben azon, hogy mitől rasszista tetű a másik? Ítélkezünk, de közben látjuk az okokat, hogy mi van emögött? Most nem feltétlenül a személyes jellegű okokra gondolok, a rasszizmus jelensége ugyanis társadalmi jelenség és a politikai diskurzusban inkább ez a döntő. Ezzel ugyanis nem változtatjuk meg sem a vitapartnerünk álláspontját, sem a rasszizmust nem szüntetjük meg, tehát: a mai formájában, az álláspont kifejtésének nincs túl nagy meggyőzőereje. Mikor kérdezte valaki ezektől azt, hogy „fiúk, ti most komolyan gondoljátok, hogy egy olyan ország, ami nincs közel és amelyik megalakulása óta a szomszédaival van elfoglalva, éppen Magyarországnak akar ártani”? Miért nem azon gondolkozunk, hogy hogyan lehetne befogni az antiszemiták, a rasszisták száját? A gazdasági nehézségek alatt csak úgy virágoznak az efféle bűnbakkereső gondolatok. Nem mindenki tud szembenézni a saját hibáival és hát általában nem ez az ember kedvenc időtöltése. És amíg a 2010-ig kormányzó pártok vezetői el tudják mondani, hogy mennyire nem szép dolog a zsidózás – tényleg nem az –, addig egy kicsit ők is a saját felelősségüket próbálják takargatni a kérdésben, hiszen nekik is van, akárcsak a jelenlegi vezetésnek (nem vagyok fideszes pártkatona, még mielőtt bárki megijedne, őket csak azért nem emlegetem, mert ők nem annyira foglalkoznak ezzel a dologgal. Mondjuk az elbagatellizálás se megoldás – persze itt sem lehet általánosítani, ahogy máshol sem –, de ők a nép figyelmét inkább az állam számára költséges és a jelenlegi gazdasági helyzetben racionálisan meg nem indokolható dolgokkal akarják lekötni, mint amilyen az utcák átnevezése. Ugyanígy nekik is van felelősségük abban, hogy hol tart most az ország, nemcsak a két éve tartó kormányzásuk, hanem az ellenzékbeli viselkedésük miatt). Úgy, ahogy a mai orvostudomány sem csak a tünetekre próbál megoldást kínálni, úgy a politikában sem csak ezekre kellene figyelni. Mert a mai formájában a zsidókról folyó diskurzus szerintem kezd sértővé válni maga a zsidóság számára. Nem azt mondom, hogy nem kell helyteleníteni az efféle nyilatkozatokat, de túl nagy feneket sem szabadna ennek keríteni. Azt is mondhatnám persze, hogy mivel ez egy szabad ország állítólag, mindenki azt mond, amit akar és Gyöngyösinek is joga van ahhoz, hogy ez legyen a véleménye, nekem meg jogom van ahhoz, hogy ezzel ne értsek egyet. Csak hát azért a Holokauszt túlságosan fájdalmas történelmi trauma ahhoz, hogy csak így elmenjen az ilyesmik mellett az ember. (hozzátenném, ha már erről van szó, szerintem a roma Holokausztról is többet kellene beszélni, bár kétségtelen tény, hogy legnagyobb számban a zsidóság szenvedte el) Meg persze az is lehet, hogy valakinek nincs baja a zsidókkal, csak Izrael állammal – ugyanígy valaki szeretheti a németeket, a német kultúrát, de nem kell feltétlenül szeretnie Németország politikáját, bár valamilyen szinten a német nép és Németország összetartozik. Nem mentegetni akarom ezeket az embereket, de ha rögtön elkezdek ítélkezni, az ugyanúgy általánosítás és ítélkezés, mint ahogy azt sokuk csinálják a zsidók vagy a cigányok esetében. Ez az előítéletesség is, ami a magyar politikát (és ne felejtsük el, hogy a politika hat a társadalomra és viszont, legalábbis én ezt gondolom) jellemzi, komoly visszatartó erőt jelent a vitáknál. 
Persze Gyögyösi is utólag azt mondta, hogy nem a zsidókkal, hanem Izraellel van csak baja, kérdés, mennyire igaz. Jó, hát az embernek eszébe jutnak utólag dolgok, megmondom őszintén, ezt a részt én is utólag írom... de én nem vagyok parlamenti képviselő. Tudom, a képviselő is ember, ő is fogalmazhat pontatlanul, csak azért egy ilyen kérdésben nagyon jól tudhatná, hogy nem kéne félreérthetően fogalmazni. Főleg úgy, hogy nagyon sok embert megbánthat vele (és meg is bánt) és elindíthat egy olyan zsidózási hullámot, amit nagyon nem kéne. (olvastam egy cikket arról, hogy egy, a Holokausztot megélt idős asszonytól meg is kérdezték az utcán, miért nem hord sárga csillagot, én nem láttam, hallottam ilyesmit a saját környezetemben, de hát attól még nem örülök ennek. VISZONT, hogy egy kicsit kritizáljam a cikket, biztos, hogy ezen kívül, ha nem is így, de sok helyen zsidóznak, cigányoznak, stb. másrészt meg arról miért nem írnak ilyen lelkesen, hogy a „cigány” szót van, amikor sértésként használják?) Éppen ezért nem vagyok abban biztos, hogy ez egy tévedés volt, lehet, hogy utólag próbálta mentegetni saját magát.
 Meg hát szerintem tisztelni kellene más országokat, ami nem csak azért jó, mert egy szép dolog, hanem akkor a másik is tisztelni fogja ennek az országnak a lakóit (vagy a lakóinak egy részét, bár ezekben a kérdésekben nagy az általánosítás). 

Maga a nyilatkozat az önkritika nélküli, bűnbakkeresés nélküli nacionalizmus, mit nacionalizmus, sovinizmus mintapéldája. Föl kéne már végre fogni: nem a zsidók, a cigányok vagy a szomszédos népek fogják tönkretenni Magyarországot, hanem maguk a magyarok. Voltak megszállások a történelemben, természetesen most nem ezekről beszélek. Ha a magyarok közül senki sem foglalkozik a saját felelősségével, sem Gyöngyösi Márton (az egész országot keményen meg fogják ítélni emiatt és sajnos, általában sokan általánosítanak külföldön), sem a gazdasági helyzeten javítani nem tudó politikusok, akkor nem sok minden fog megjavulni. Akkor sem, ha a gyűlöletbeszédben nem keressük az okokat – nem elég egyszerűen elhatárolódnunk tőle.

Segítség

De rég nem írtam ide és ráadásul most teljesen új a felület.

Amúgy most van rendes Ubuntum, méghozzá 12.04 LTS, miután annyi guglizás után megcsináltam a particionálást. Azt mondják, hogy egy linuxosnak nagyon kocka embernek kell lennie, de igazából ez azért nem igaz, mert nem lehet általánosítani, másrészt meg nem nagyon kockának kell lenni, hanem egész egyszerűen jól kell tudni keresni a neten és kiszűrni a lényeget. (megjegyzem, ez egy nem linuxosnak is sokat segíthet ebben az információrengetegben) Én se tanultam amúgy particionálni, csak érdekelt a dolog, meg így megy is rendesen a két rendszer, némi RAM bővítés után persze, amiért hálás vagyok.

Egyébként megvan az oka, miért nem írtam. Két dolog miatt sem: egyrészt, mert mással foglalkoztam, másrészt meg ... igazából nem tudom, mennyire hasznos az, hogy én itt irogatom a hülyeségeimet. Mondjuk szerintem mostanság semmi nem hasznos, ez egy másik kérdés, amibe inkább most nem mennék bele, de szóval az a lényeg, hogy nem tudom, mennyi értelme van blogot írni, miközben a világon annyi minden más, kevésbé önző tevékenység van. Tény, az ember azt hiszi, itt kibontakozhat, meg ilyesmi, de szeretnék valamivel ténylegesen az emberiség hasznára lenni. Nem kizárt, feltéve, ha valami jót hozok létre, hogy amiket írok, versek, meg ilyesmik, segítenek másoknak, de korántsem vagyok erről meggyőződve.

Igazából a blog egy aszimmetrikus kapcsolatot hoz létre, ha valaki saját magáról ír. Benne lehet az is, hogy valakivel szeretne beszélni az ember, egy harmadik személlyel, akitől azt reméli, hogy segíthet neki, vagy egyszerűen a blog tényleges naplóként funkcionál számára - bár a napló egyfajta beszélgetést jelent önmagaddal, nem pedig egy ilyen publikus műfaj. Én emiatt az aszimmetrikus kapcsolat miatt se nagyon írok magamról, sőt talán ezért is hanyagolom részben a blogot, bár vannak eszmék, dolgok, amitől az ember azt hiheti, hogy talán valamit, valakinek használ. Igazából egy zenésznek például nem csak azért kéne a népszerűségre törekedni, mert az jót tesz az önbecsülésének, hanem azért is, mert a zenéje SEGÍTHET az embereknek. És a zene segít is. Az etika érettségimben akartam is írni, mik a legnépszerűbb műfajok mostanság, vagy mik voltak, azt hiszem érintettem is a kérdést: ma főként a zene és a film azok, amik a legtöbb emberhez eljutnak. Még talán a könyvek is, de azok kevésbé. Ezért sem tudom, hogy tudna-e valakinek használni, ha én az interneten vagy akár könyvekben publikálnék dolgokat.