Kiáltó szó

... Olvastam ma egy cikket, pontosabban egy nyilatkozatot. Bár nem ott élek, és nem olyan helyzetben, mégis szeretném kivesézni a dolgot, mert érdekes lehet és vannak olyan részei, amelyek MINDENKIT érintenek, még ha nem is magyar. Talán nem lenne jogom beleavatkozni olyasmibe, ami engem így nem érint, de érdekel a dolog. (szerintem nem szólhatok bele egy ország politikájába addig, amíg nem élek ott, de azt hiszem, ilyen esetekben kivételt lehet tenni) 

Egy kiáltványról van szó, a címe: Új Kiáltó Szó – a nagybányai és bányavidéki magyarságért!, ami egy nagybányai újságban jelent meg fogalmam sincs, mikor, de azt hiszem, talán nem is ez a lényeg. (a címre kattintva találjátok a linket, javaslom, ne olvassátok el az én írásomat addig, amíg nem olvastátok végig a szöveget... csak hogy ne fogjátok rám, hogy ferdítek :) Szóval, kezdjük. Mondhatnátok, hogy én semmit és senkit nem tisztelek, de ez nem igaz. Azt tisztelem, aki szerintem megérdemli és számomra ez az érdem nem azt jelenti, hogy sokan odavannak érte, hanem azt, hogy olyanokat mond és tesz, amit én tisztelendőnek és/vagy követendőnek tartok.

„Mi mindannyian, jelen kiáltvány aláírói – a nagybányai és bányavidéki magyarság sorsa iránt felelős egyházfők, közéleti és civil szereplők, pedagógusok” – mindenkinek van felelőssége, nem csak a fentebb említett személyeknek. Igaz, később kiderül, hogy nagy valószínűséggel ők is így gondolják, de mégis, csak hogy már az elején belekössek valamibe :P

„A betegség – amelynek évtizedes tünetei: a vegyesházasságok terjedése, az anyanyelvű oktatás elutasítása, az elvándorlás, a tiltakozás nélküli belesimulás a többségi nemzettestbe, az önmagunkkal szembeni igénytelenség és letargia – immár közösségünk legjobbjait is megfertőzte: ragályos kórként terjed értelmiségi köreinkben is.” – előbb javaslom, vizsgáljuk meg a tüneteket, mielőtt egy diagnózist felállítanánk. Első tünetünk: vegyesházasság. Azzal házasodom össze, akivel ÉN AKAROK. Sőt, voltaképp nem lehet tudni, hogy ebben a nagy világban ki is az, aki egyszer életed párja lesz. Szerintem embere válogatja, hogy alakul és mi lesz a kisebbségi nyelv sorsa végül és azt sem lehet kizárni, hogy valaki igenis megtanulja a kisebbségi nyelvet a párja kedvéért. Az oktatásról nem írok, mert arról nincs mit mondani, az szintén egyéni döntés, és egyben kisebbségi jog. Ha ott lehet románul tanulni – márpedig szerintem lehet, de ezt mondja meg az, aki ezt nálam jobban tudja – nem látom be, miért ne lehetne a magyar oktatást választani, a szülők, barátok, szomszédok pedig ugyanúgy besegíthetnek a román nyelvtanulásba. Igaz, a kiáltvány szerzői valószínűleg nem fogadnák el az én érvelésemet...

Következő tünet, az elvándorlás. Nem csak a magyarok vándorolnak el Romániából, hanem a románok is! Gyanítom, nem kell ezt sokat magyarázni valakinek, aki abban az országban él. Sőt, megkockáztatom, a kelet-közép-európai régióban élők nagy része pontosan tudja, miről van itt szó. Sokan a megélhetés miatt vándorolnak el. Engem a megélhetés nem motivál, ha elmennék, nem hiszem, hogy emiatt mennék el, illetve különféleképpen lehet megítélni vagy nem megítélni ezt a viselkedést, én annyit mondok csak, hogy én emiatt nem mennék el. Akárhogy is, ez azért a romániai politikusok hibája is – igen, kedves RMDSZ-es aláírók, a tiétek is, hiszen a ti pártotok is ugyanúgy ott van a román kormányban már egy jó ideje.

„Gyermekeinknek inkább román anyanyelvű barátaik vannak. Társaságban idegen hangzású zenét hallgatnak, sokszor még egymás között, a családban sem használják anyanyelvüket s ebben nem egyszer mi, felnőttek vagyunk készséges cinkosok.” – lehet, hogy valaki a magyarság nagy vezetőjének és felelősének tartja magát, de mégis mi köze van ahhoz, hogy ki kivel barátkozik vagy milyen zenét hallgat??? Eláruljak egy titkot???? Itt is, Magyarországon is a nagy többség IDEGEN HANGZÁSÚ ZENÉT HALLGAT, nem magyar nyelvűt. Annyi a különbség, hogy itt az idegen hangzású az angol nyelvűséget jelenti és szerintem sok esetben ez Romániában sincs másként, főleg ha az angolul éneklő – éneklő????? – house előadókra gondolunk. Sőt! Ez még csak a kezdet! Rá kéne már jönni az internet korában – itt lenne az ideje, így 2012-ben – hogy az ember olyan anyanyelvű emberekkel beszélget, amilyenekkel csak AKAR. Hiába élsz Magyarországon, ugyanúgy lehetnek román anyanyelvű barátaid! De visszatérnék a zenéhez, mert ez különösen bassza a csőrömet. Ne mondjátok már nekem, hogy csak a magyar zenének lehet mondanivalója!!!! Nem azért hallgatok román hip-hopot, mert mindenki „idegen hangzású zenét hallgat” (megnyugtatok mindenkit, akinek esetleg ilyen jellegű aggodalmai lennének, nem, Magyarországon igazán nem kell attól tartani, hogy túlságosan népszerű lesz és ez nem is baj), hanem azért, mert úgy érzem, hogy az én két kedvenc előadómnak VAN MONDANIVALÓJUK. (rakut nem is mutattam még, de ami késik, az nem múlik) Ettől még persze a magyar hip-hopnak is van mondanivalója, és NEM, nem Fankadelire gondolok, aki eladta magát a Jobbiknak. (s időközben megtanultam, hogy az igazi hip-hop nem az elkereskedelmiesedett hip-hopot jelenti) 
Remélem, értitek, hova szeretnék kilyukadni.

„Neveljétek legjobb tudásotok szerint magyarnak fiaitokat és lányaitokat, hogy majd unokáitok is magyarnak születhessenek!” – ezzel nincs probléma, hiszen mindenkinek joga van megtartania a saját nemzeti identitását, csak felhívnám a kiáltvány szerzőinek a figyelmét arra, hogy szép dolog erre buzdítani a népet, de ennek ne mások vagy éppen maguk az erdélyi magyarok lássák kárát.

„FIATALOK: keressétek egymás társaságát! Keressetek magyar barátokat, magyar társakat! Igen, ez valamennyire zárkózott, önmagunk felé forduló életet jelent. De ne feledjétek: évszázadokon át ez a zárkózottság tartotta meg Erdély legértékesebb közösségeit! Útravalóul adjuk számotokra a törvényt: zárjatok ki magatokból minden idegent.” – ezt nem tudom, ki írta, de nagyon elszállt vele a ló. Kezdjük kronológiai sorrendben... ha már történelem: az 1555-ös augsburgi vallásbéke után nem sokkal, az 1568-as tordai országgyűlés után Erdély, bár voltak felemás megoldások (az ortodox egyház megtűrt és nem bevett helyzete, miközben azért voltak ott görögkeletiek, nem is kevesen) a vallási tolerancia egyik fellegvárának számított! Én egyáltalán nem értek egyet az egyházi csatározásokkal, (a hit és a vallás nem ugyanazt jelenti) de a középkor-kora újkori vallási csatározások rendszerében kell nézni ezt a dolgot. Szerintetek, kedves szerzők, ez zárkózottságot jelentett és nem tartotta meg ezeket a vallási közösségeket??? és arról az időről beszélünk, amikor azért a vallási hovatartozás kicsit többet nyomott a latban, mint a nemzeti identitás.

Másrészt: mi az, hogy „zárjatok ki magatokból minden idegent”????? Könyörgöm, ha Erdélyben nem létezne ennyi nemzeti-vallási közösség, nem lenne olyan sokszínű és különleges. Ez TÉNY. Ezért valóban, jó volna, ha az ottani magyar közösség megmaradna. De ismétlem, MIÉRT MÁSOK KÁRÁRA KELL EZT TENNI???? Miért kell kizárni rögtön azt, aki „idegen”???? Közöttük is ugyanúgy lehet ÉRTÉKES embereket, barátokat találni!!! Most komolyan a másik anyanyelve fogja meghatározni, hogy barátkozom-e valakivel, vagy sem??? Azon kívül, hogy 2012-t írunk, a szerzőknek nem ártana rájönniük: az anyanyelv a személyiség része, de ROSSZABBÁ AZ, HOGY EZ VAGY AZ AZ ANYANYELVE, MÉG EGY EMBERT SEM TETT!!!!! Az, hogy egy román ember elkezd megrongálni egy magyar nyelvű emléket, az az ostoba nevelés (család, baráti társaság, önnevelés, de még akár az oktatás, és így tovább) következménye! Nem pedig azé, hogy román az anyanyelve! (itt most a románt és a magyart én inkább nyelvi vonatkozásban mondom, a szerzők nem tudom, hogyan)

„Mert az idegen barátból könnyen lesz idegen szerető, s aki nem anyanyelvén vall először szerelmet, később nagy valószínűséggel választ az életre is más nemzet fiai közül társat magának. Ne áltassátok magatokat, hogy nektek ez így is menni fog.” – na ez az a kérdés, amit nem egy olyan ember fog eldönteni, aki így akarja osztani az észt, miközben a saját hibáit sem ismeri fel. (igen, kedves RMDSZ-esek, még mindig rólatok van szó) Egyrészt nem minden barátságból lesz szerelem, másrészt meg azért a szerelemnek nincsenek etnikai korlátai, ez nem egy ilyen könnyen befolyásolható dolog. Itt megint van egy olyan kérdés, aminek elég komoly vonatkozásai is vannak.

„... Legyetek hűek szülőföldetekhez” – kedves RMDSZ-esek, EZ RAJTATOK IS MÚLT!!!! és még csak azt se mondhatjátok, hogy mit ugatok, ha egyszer nem élek ott. Ugatok, mert tudok egyet s mást és ha máshol nem is, az autópályákon nem egy román rendszámú autóval találkozol nyáron, és csak kisebb részük jön Magyarországra.

„Olvassatok magyar könyveket, hallgassatok magyar zenét, ismerjétek a magyar történelmet!” – jó.  Nem tudom, lehet, valaki azt mondaná, hogy ehelyett jobb lenne az állam történetét tanulni, itt azért meg lehetne jegyezni, hogy nem mindig csak az állam történetéről van azért itt szó, mert a történelem egy nagyon szétágazó tudomány. Innen nézve persze az állam és a régió történetéről is fontos lenne tudni. Ettől még lehet ismerni és tanulni a magyar történelmet is. Ez a fentebb említett műveltség önmagában ugyanúgy nem zárja ki a többi, többek közt a többségi kultúra ismeretét. 

SŐT!!!! nem tudod felmérni másként a saját helyzetedet a világban!!! a történelmet illetően még annyit jegyeznék meg, hogy a vitás kérdéseket jó lenne a másik álláspontra is nyitottan kezelni, hiszen mindannyian tudjuk, miért vitás egy kérdés, de ez egyben azt is jelenti, hogy több biztos pontra van szükség a kérdést illetően, akármilyen nézőpontból is nézzük a dolgot. A zenehallgatást pedig kifejtettem már bővebben fentebb.

„... Legyetek befogadóak, nyitottak mindenre, ami érték, de alku nélkül elutasítóak a felszínesség, az értéktelenség iránt!” – ENNEK kéne a középpontban lennie, de sajnos, a fentiek ismeretében egy kicsit felemás üzenete van, hiszen azt sugallja, hogy minden, ami magyar, az értékes, ami meg nem, az már nem. Ami pedig egy nagyon ostoba és szűk látókörű állítás. Másrészt meg lenézi az átlagembert, mert nem hiszem, hogy egy átlagos szülő vagy fiatal ne tudná ezt felfogni, még ha nem is tudja gyakorolni. Sőt! Az sem biztos, hogy egy pedagógus valóban tudja képviselni ezeket az értékeket... leginkább embere válogatja.

„... Legyetek tökéletesek – mert nincs más választásotok! Nem ellenetek, hanem értetek is szól a kiáltó szó!” – tudom, hogy megint kötözködöm, de nem hiszem, hogy igazán tökéletes ember létezik a világon.

„Nem köthetünk kompromisszumot. Nincsen semmi „de”. Öntudatos, kemény, erős és dacos, minőségi magyarokká kell lennünk! Egymásért felelős magyarokká.” – mi az, hogy „minőségi magyar”? Az a magyar, aki mindent elutasít, ami másoktól jön?

„Nemet kell tudnunk mondani az idegen társnak, az idegen iskolának, az idegen közösség csábításának. Nemet kell tudnunk mondani a letargiának, a közömbösségnek, az igénytelenségnek.” – szerintem a szűk látókörűségnek kellene nemet mondani, meg a felszínességnek és az értéktelenségnek. Például a hülyeségnek, és millió egy más dolognak (hosszan lehetne sorolni), amelynek sokan nem mernek nemet mondani, nemzetiségtől függetlenül.

„Nem beszélek románul, mert elveszítem az anyanyelvem” – micsoda álszent érvelés már ez???? Önmagában egy idegen nyelv használata nem fogja elvenni tőled az anyanyelvedet, hacsak te magad el nem fordulsz attól.

Amúgy zárszóként rápillantottam az aláírók listájára és véleményem szerint ha már ekkora magyar valaki, nem ártott volna magyarra állítani a billentyűzetet legalább a saját neve és városa erejéig. (nem akarok cseszegetni emiatt senkit, hiszen eltérőek lehetnek az okok, de akkor is.)

A román reakcióról is lehetne mit írni – de azt inkább a román nyelvű postban. (leginkább azért, mert mint látjátok, szeretek a szövegből idézgetni és az úgy nekem jóval egyszerűbb lenne, de akit érdekel, írjon kommentet)