Az zsidózásrúl

... Lehet, hogy túl ritkán írok blogot, de még mindig nem bírom megszokni az új stílust.

Szóval. A magyar belpolitika egy jobbikos képviselő nyilatkozatától (volt) hangos. Hogy mi is volt pontosan, az itt olvasható, én mindenesetre átugornám az események leírását és inkább a saját véleményemet fűzném hozzá.

Sokak szerint elképesztő, hogy ilyen beszédek elhangozhatnak 2012-ben a magyar Parlamentben. Én, megmondom őszintén, nem lepődtem meg. Lehet, hogy én nem lepődöm meg könnyen, de lehet, hogy azért, mert még elképesztőbb a zsidókról folyó politikai diskurzus Magyarországon. Vagyis, ahogy az úgynevezett nemzeti radikális és az úgynevezett baloldal szemrebbenés nélkül felhasználja a zsidókat, mint kiapadhatatlan forrást az acsarkodásra.

Maga a baloldal, jobboldal kifejezése számomra nehezen értelmezhető, ha belegondolok, de ez igazából egy másik post témája lehetne. Itt most kifejezetten a Jobbikra és a magukat baloldaliként értelmező pártokra (pl. MSZP) gondoltam. Nem is ez a lényeg most.

Olvastam Böjte Csaba legújabb könyvét, most pontosan idézni nem tudnék, de az egyik gondolat lényege éppen az volt, hogy a magyarság nagyon széthúzó: zsidó származású magyar, cigány származású magyar, miközben anyanyelvében vagy érzéseiben lehet magyar mindkettő, illetve kötődhet a magyar kultúrához és vallhatja magát magyarnak. Ez egy nagyon igaz gondolat, ha a magukat magyarnak valló zsidóságra és cigányságra gondolunk. Akkor már kicsit más a helyzet, ha emberünk másnak vallja magát, azt tisztelni kell – én feltételezem, hogy Csaba testvér is ebben a szellemiségben mondta azt, amit mondott (a gondolat ugyanis úgy folytatódik, hogy testvériségben kell élni más népekkel, például a románokkal.). És legfőképpen, mindegyikük ember, ha magyar, ha zsidó, ha cigány, ha román és még hosszasan sorolhatnám. Valahogy ez jut hirtelenjében eszembe, ahogy most róluk is van szó. Márpedig a jelenlegi politikai diskurzusban nem úgy tűnik, hogy a magukat magyarnak vallók magyarságát például tisztelnék ezek az antiszemiták (a modernizációban például a magyar zsidóság nagyon sokat segített a magyarságnak, talán nem árulok el titkot, hogyha Ganz Ábrahámot említem)

Felháborítónak és a tisztelet teljes hiányának tartom ezt a nyilatkozatot. S mivel számomra egyértelmű az, hogy az antiszemitizmus egy vállalhatatlan és egy helytelen dolog. Mivel ez számomra nem kérdés, most inkább a velem ebben a kérdésben egyetértők egy részének viselkedését venném górcső alá. Mert szép dolog – pontosabban, nagyon nem az –, hogy azt mondjuk valakire, hogy „te rasszista tetű”, de elgondolkozunk eközben azon, hogy mitől rasszista tetű a másik? Ítélkezünk, de közben látjuk az okokat, hogy mi van emögött? Most nem feltétlenül a személyes jellegű okokra gondolok, a rasszizmus jelensége ugyanis társadalmi jelenség és a politikai diskurzusban inkább ez a döntő. Ezzel ugyanis nem változtatjuk meg sem a vitapartnerünk álláspontját, sem a rasszizmust nem szüntetjük meg, tehát: a mai formájában, az álláspont kifejtésének nincs túl nagy meggyőzőereje. Mikor kérdezte valaki ezektől azt, hogy „fiúk, ti most komolyan gondoljátok, hogy egy olyan ország, ami nincs közel és amelyik megalakulása óta a szomszédaival van elfoglalva, éppen Magyarországnak akar ártani”? Miért nem azon gondolkozunk, hogy hogyan lehetne befogni az antiszemiták, a rasszisták száját? A gazdasági nehézségek alatt csak úgy virágoznak az efféle bűnbakkereső gondolatok. Nem mindenki tud szembenézni a saját hibáival és hát általában nem ez az ember kedvenc időtöltése. És amíg a 2010-ig kormányzó pártok vezetői el tudják mondani, hogy mennyire nem szép dolog a zsidózás – tényleg nem az –, addig egy kicsit ők is a saját felelősségüket próbálják takargatni a kérdésben, hiszen nekik is van, akárcsak a jelenlegi vezetésnek (nem vagyok fideszes pártkatona, még mielőtt bárki megijedne, őket csak azért nem emlegetem, mert ők nem annyira foglalkoznak ezzel a dologgal. Mondjuk az elbagatellizálás se megoldás – persze itt sem lehet általánosítani, ahogy máshol sem –, de ők a nép figyelmét inkább az állam számára költséges és a jelenlegi gazdasági helyzetben racionálisan meg nem indokolható dolgokkal akarják lekötni, mint amilyen az utcák átnevezése. Ugyanígy nekik is van felelősségük abban, hogy hol tart most az ország, nemcsak a két éve tartó kormányzásuk, hanem az ellenzékbeli viselkedésük miatt). Úgy, ahogy a mai orvostudomány sem csak a tünetekre próbál megoldást kínálni, úgy a politikában sem csak ezekre kellene figyelni. Mert a mai formájában a zsidókról folyó diskurzus szerintem kezd sértővé válni maga a zsidóság számára. Nem azt mondom, hogy nem kell helyteleníteni az efféle nyilatkozatokat, de túl nagy feneket sem szabadna ennek keríteni. Azt is mondhatnám persze, hogy mivel ez egy szabad ország állítólag, mindenki azt mond, amit akar és Gyöngyösinek is joga van ahhoz, hogy ez legyen a véleménye, nekem meg jogom van ahhoz, hogy ezzel ne értsek egyet. Csak hát azért a Holokauszt túlságosan fájdalmas történelmi trauma ahhoz, hogy csak így elmenjen az ilyesmik mellett az ember. (hozzátenném, ha már erről van szó, szerintem a roma Holokausztról is többet kellene beszélni, bár kétségtelen tény, hogy legnagyobb számban a zsidóság szenvedte el) Meg persze az is lehet, hogy valakinek nincs baja a zsidókkal, csak Izrael állammal – ugyanígy valaki szeretheti a németeket, a német kultúrát, de nem kell feltétlenül szeretnie Németország politikáját, bár valamilyen szinten a német nép és Németország összetartozik. Nem mentegetni akarom ezeket az embereket, de ha rögtön elkezdek ítélkezni, az ugyanúgy általánosítás és ítélkezés, mint ahogy azt sokuk csinálják a zsidók vagy a cigányok esetében. Ez az előítéletesség is, ami a magyar politikát (és ne felejtsük el, hogy a politika hat a társadalomra és viszont, legalábbis én ezt gondolom) jellemzi, komoly visszatartó erőt jelent a vitáknál. 
Persze Gyögyösi is utólag azt mondta, hogy nem a zsidókkal, hanem Izraellel van csak baja, kérdés, mennyire igaz. Jó, hát az embernek eszébe jutnak utólag dolgok, megmondom őszintén, ezt a részt én is utólag írom... de én nem vagyok parlamenti képviselő. Tudom, a képviselő is ember, ő is fogalmazhat pontatlanul, csak azért egy ilyen kérdésben nagyon jól tudhatná, hogy nem kéne félreérthetően fogalmazni. Főleg úgy, hogy nagyon sok embert megbánthat vele (és meg is bánt) és elindíthat egy olyan zsidózási hullámot, amit nagyon nem kéne. (olvastam egy cikket arról, hogy egy, a Holokausztot megélt idős asszonytól meg is kérdezték az utcán, miért nem hord sárga csillagot, én nem láttam, hallottam ilyesmit a saját környezetemben, de hát attól még nem örülök ennek. VISZONT, hogy egy kicsit kritizáljam a cikket, biztos, hogy ezen kívül, ha nem is így, de sok helyen zsidóznak, cigányoznak, stb. másrészt meg arról miért nem írnak ilyen lelkesen, hogy a „cigány” szót van, amikor sértésként használják?) Éppen ezért nem vagyok abban biztos, hogy ez egy tévedés volt, lehet, hogy utólag próbálta mentegetni saját magát.
 Meg hát szerintem tisztelni kellene más országokat, ami nem csak azért jó, mert egy szép dolog, hanem akkor a másik is tisztelni fogja ennek az országnak a lakóit (vagy a lakóinak egy részét, bár ezekben a kérdésekben nagy az általánosítás). 

Maga a nyilatkozat az önkritika nélküli, bűnbakkeresés nélküli nacionalizmus, mit nacionalizmus, sovinizmus mintapéldája. Föl kéne már végre fogni: nem a zsidók, a cigányok vagy a szomszédos népek fogják tönkretenni Magyarországot, hanem maguk a magyarok. Voltak megszállások a történelemben, természetesen most nem ezekről beszélek. Ha a magyarok közül senki sem foglalkozik a saját felelősségével, sem Gyöngyösi Márton (az egész országot keményen meg fogják ítélni emiatt és sajnos, általában sokan általánosítanak külföldön), sem a gazdasági helyzeten javítani nem tudó politikusok, akkor nem sok minden fog megjavulni. Akkor sem, ha a gyűlöletbeszédben nem keressük az okokat – nem elég egyszerűen elhatárolódnunk tőle.

Segítség

De rég nem írtam ide és ráadásul most teljesen új a felület.

Amúgy most van rendes Ubuntum, méghozzá 12.04 LTS, miután annyi guglizás után megcsináltam a particionálást. Azt mondják, hogy egy linuxosnak nagyon kocka embernek kell lennie, de igazából ez azért nem igaz, mert nem lehet általánosítani, másrészt meg nem nagyon kockának kell lenni, hanem egész egyszerűen jól kell tudni keresni a neten és kiszűrni a lényeget. (megjegyzem, ez egy nem linuxosnak is sokat segíthet ebben az információrengetegben) Én se tanultam amúgy particionálni, csak érdekelt a dolog, meg így megy is rendesen a két rendszer, némi RAM bővítés után persze, amiért hálás vagyok.

Egyébként megvan az oka, miért nem írtam. Két dolog miatt sem: egyrészt, mert mással foglalkoztam, másrészt meg ... igazából nem tudom, mennyire hasznos az, hogy én itt irogatom a hülyeségeimet. Mondjuk szerintem mostanság semmi nem hasznos, ez egy másik kérdés, amibe inkább most nem mennék bele, de szóval az a lényeg, hogy nem tudom, mennyi értelme van blogot írni, miközben a világon annyi minden más, kevésbé önző tevékenység van. Tény, az ember azt hiszi, itt kibontakozhat, meg ilyesmi, de szeretnék valamivel ténylegesen az emberiség hasznára lenni. Nem kizárt, feltéve, ha valami jót hozok létre, hogy amiket írok, versek, meg ilyesmik, segítenek másoknak, de korántsem vagyok erről meggyőződve.

Igazából a blog egy aszimmetrikus kapcsolatot hoz létre, ha valaki saját magáról ír. Benne lehet az is, hogy valakivel szeretne beszélni az ember, egy harmadik személlyel, akitől azt reméli, hogy segíthet neki, vagy egyszerűen a blog tényleges naplóként funkcionál számára - bár a napló egyfajta beszélgetést jelent önmagaddal, nem pedig egy ilyen publikus műfaj. Én emiatt az aszimmetrikus kapcsolat miatt se nagyon írok magamról, sőt talán ezért is hanyagolom részben a blogot, bár vannak eszmék, dolgok, amitől az ember azt hiheti, hogy talán valamit, valakinek használ. Igazából egy zenésznek például nem csak azért kéne a népszerűségre törekedni, mert az jót tesz az önbecsülésének, hanem azért is, mert a zenéje SEGÍTHET az embereknek. És a zene segít is. Az etika érettségimben akartam is írni, mik a legnépszerűbb műfajok mostanság, vagy mik voltak, azt hiszem érintettem is a kérdést: ma főként a zene és a film azok, amik a legtöbb emberhez eljutnak. Még talán a könyvek is, de azok kevésbé. Ezért sem tudom, hogy tudna-e valakinek használni, ha én az interneten vagy akár könyvekben publikálnék dolgokat.

Kiáltó szó

... Olvastam ma egy cikket, pontosabban egy nyilatkozatot. Bár nem ott élek, és nem olyan helyzetben, mégis szeretném kivesézni a dolgot, mert érdekes lehet és vannak olyan részei, amelyek MINDENKIT érintenek, még ha nem is magyar. Talán nem lenne jogom beleavatkozni olyasmibe, ami engem így nem érint, de érdekel a dolog. (szerintem nem szólhatok bele egy ország politikájába addig, amíg nem élek ott, de azt hiszem, ilyen esetekben kivételt lehet tenni) 

Egy kiáltványról van szó, a címe: Új Kiáltó Szó – a nagybányai és bányavidéki magyarságért!, ami egy nagybányai újságban jelent meg fogalmam sincs, mikor, de azt hiszem, talán nem is ez a lényeg. (a címre kattintva találjátok a linket, javaslom, ne olvassátok el az én írásomat addig, amíg nem olvastátok végig a szöveget... csak hogy ne fogjátok rám, hogy ferdítek :) Szóval, kezdjük. Mondhatnátok, hogy én semmit és senkit nem tisztelek, de ez nem igaz. Azt tisztelem, aki szerintem megérdemli és számomra ez az érdem nem azt jelenti, hogy sokan odavannak érte, hanem azt, hogy olyanokat mond és tesz, amit én tisztelendőnek és/vagy követendőnek tartok.

„Mi mindannyian, jelen kiáltvány aláírói – a nagybányai és bányavidéki magyarság sorsa iránt felelős egyházfők, közéleti és civil szereplők, pedagógusok” – mindenkinek van felelőssége, nem csak a fentebb említett személyeknek. Igaz, később kiderül, hogy nagy valószínűséggel ők is így gondolják, de mégis, csak hogy már az elején belekössek valamibe :P

„A betegség – amelynek évtizedes tünetei: a vegyesházasságok terjedése, az anyanyelvű oktatás elutasítása, az elvándorlás, a tiltakozás nélküli belesimulás a többségi nemzettestbe, az önmagunkkal szembeni igénytelenség és letargia – immár közösségünk legjobbjait is megfertőzte: ragályos kórként terjed értelmiségi köreinkben is.” – előbb javaslom, vizsgáljuk meg a tüneteket, mielőtt egy diagnózist felállítanánk. Első tünetünk: vegyesházasság. Azzal házasodom össze, akivel ÉN AKAROK. Sőt, voltaképp nem lehet tudni, hogy ebben a nagy világban ki is az, aki egyszer életed párja lesz. Szerintem embere válogatja, hogy alakul és mi lesz a kisebbségi nyelv sorsa végül és azt sem lehet kizárni, hogy valaki igenis megtanulja a kisebbségi nyelvet a párja kedvéért. Az oktatásról nem írok, mert arról nincs mit mondani, az szintén egyéni döntés, és egyben kisebbségi jog. Ha ott lehet románul tanulni – márpedig szerintem lehet, de ezt mondja meg az, aki ezt nálam jobban tudja – nem látom be, miért ne lehetne a magyar oktatást választani, a szülők, barátok, szomszédok pedig ugyanúgy besegíthetnek a román nyelvtanulásba. Igaz, a kiáltvány szerzői valószínűleg nem fogadnák el az én érvelésemet...

Következő tünet, az elvándorlás. Nem csak a magyarok vándorolnak el Romániából, hanem a románok is! Gyanítom, nem kell ezt sokat magyarázni valakinek, aki abban az országban él. Sőt, megkockáztatom, a kelet-közép-európai régióban élők nagy része pontosan tudja, miről van itt szó. Sokan a megélhetés miatt vándorolnak el. Engem a megélhetés nem motivál, ha elmennék, nem hiszem, hogy emiatt mennék el, illetve különféleképpen lehet megítélni vagy nem megítélni ezt a viselkedést, én annyit mondok csak, hogy én emiatt nem mennék el. Akárhogy is, ez azért a romániai politikusok hibája is – igen, kedves RMDSZ-es aláírók, a tiétek is, hiszen a ti pártotok is ugyanúgy ott van a román kormányban már egy jó ideje.

„Gyermekeinknek inkább román anyanyelvű barátaik vannak. Társaságban idegen hangzású zenét hallgatnak, sokszor még egymás között, a családban sem használják anyanyelvüket s ebben nem egyszer mi, felnőttek vagyunk készséges cinkosok.” – lehet, hogy valaki a magyarság nagy vezetőjének és felelősének tartja magát, de mégis mi köze van ahhoz, hogy ki kivel barátkozik vagy milyen zenét hallgat??? Eláruljak egy titkot???? Itt is, Magyarországon is a nagy többség IDEGEN HANGZÁSÚ ZENÉT HALLGAT, nem magyar nyelvűt. Annyi a különbség, hogy itt az idegen hangzású az angol nyelvűséget jelenti és szerintem sok esetben ez Romániában sincs másként, főleg ha az angolul éneklő – éneklő????? – house előadókra gondolunk. Sőt! Ez még csak a kezdet! Rá kéne már jönni az internet korában – itt lenne az ideje, így 2012-ben – hogy az ember olyan anyanyelvű emberekkel beszélget, amilyenekkel csak AKAR. Hiába élsz Magyarországon, ugyanúgy lehetnek román anyanyelvű barátaid! De visszatérnék a zenéhez, mert ez különösen bassza a csőrömet. Ne mondjátok már nekem, hogy csak a magyar zenének lehet mondanivalója!!!! Nem azért hallgatok román hip-hopot, mert mindenki „idegen hangzású zenét hallgat” (megnyugtatok mindenkit, akinek esetleg ilyen jellegű aggodalmai lennének, nem, Magyarországon igazán nem kell attól tartani, hogy túlságosan népszerű lesz és ez nem is baj), hanem azért, mert úgy érzem, hogy az én két kedvenc előadómnak VAN MONDANIVALÓJUK. (rakut nem is mutattam még, de ami késik, az nem múlik) Ettől még persze a magyar hip-hopnak is van mondanivalója, és NEM, nem Fankadelire gondolok, aki eladta magát a Jobbiknak. (s időközben megtanultam, hogy az igazi hip-hop nem az elkereskedelmiesedett hip-hopot jelenti) 
Remélem, értitek, hova szeretnék kilyukadni.

„Neveljétek legjobb tudásotok szerint magyarnak fiaitokat és lányaitokat, hogy majd unokáitok is magyarnak születhessenek!” – ezzel nincs probléma, hiszen mindenkinek joga van megtartania a saját nemzeti identitását, csak felhívnám a kiáltvány szerzőinek a figyelmét arra, hogy szép dolog erre buzdítani a népet, de ennek ne mások vagy éppen maguk az erdélyi magyarok lássák kárát.

„FIATALOK: keressétek egymás társaságát! Keressetek magyar barátokat, magyar társakat! Igen, ez valamennyire zárkózott, önmagunk felé forduló életet jelent. De ne feledjétek: évszázadokon át ez a zárkózottság tartotta meg Erdély legértékesebb közösségeit! Útravalóul adjuk számotokra a törvényt: zárjatok ki magatokból minden idegent.” – ezt nem tudom, ki írta, de nagyon elszállt vele a ló. Kezdjük kronológiai sorrendben... ha már történelem: az 1555-ös augsburgi vallásbéke után nem sokkal, az 1568-as tordai országgyűlés után Erdély, bár voltak felemás megoldások (az ortodox egyház megtűrt és nem bevett helyzete, miközben azért voltak ott görögkeletiek, nem is kevesen) a vallási tolerancia egyik fellegvárának számított! Én egyáltalán nem értek egyet az egyházi csatározásokkal, (a hit és a vallás nem ugyanazt jelenti) de a középkor-kora újkori vallási csatározások rendszerében kell nézni ezt a dolgot. Szerintetek, kedves szerzők, ez zárkózottságot jelentett és nem tartotta meg ezeket a vallási közösségeket??? és arról az időről beszélünk, amikor azért a vallási hovatartozás kicsit többet nyomott a latban, mint a nemzeti identitás.

Másrészt: mi az, hogy „zárjatok ki magatokból minden idegent”????? Könyörgöm, ha Erdélyben nem létezne ennyi nemzeti-vallási közösség, nem lenne olyan sokszínű és különleges. Ez TÉNY. Ezért valóban, jó volna, ha az ottani magyar közösség megmaradna. De ismétlem, MIÉRT MÁSOK KÁRÁRA KELL EZT TENNI???? Miért kell kizárni rögtön azt, aki „idegen”???? Közöttük is ugyanúgy lehet ÉRTÉKES embereket, barátokat találni!!! Most komolyan a másik anyanyelve fogja meghatározni, hogy barátkozom-e valakivel, vagy sem??? Azon kívül, hogy 2012-t írunk, a szerzőknek nem ártana rájönniük: az anyanyelv a személyiség része, de ROSSZABBÁ AZ, HOGY EZ VAGY AZ AZ ANYANYELVE, MÉG EGY EMBERT SEM TETT!!!!! Az, hogy egy román ember elkezd megrongálni egy magyar nyelvű emléket, az az ostoba nevelés (család, baráti társaság, önnevelés, de még akár az oktatás, és így tovább) következménye! Nem pedig azé, hogy román az anyanyelve! (itt most a románt és a magyart én inkább nyelvi vonatkozásban mondom, a szerzők nem tudom, hogyan)

„Mert az idegen barátból könnyen lesz idegen szerető, s aki nem anyanyelvén vall először szerelmet, később nagy valószínűséggel választ az életre is más nemzet fiai közül társat magának. Ne áltassátok magatokat, hogy nektek ez így is menni fog.” – na ez az a kérdés, amit nem egy olyan ember fog eldönteni, aki így akarja osztani az észt, miközben a saját hibáit sem ismeri fel. (igen, kedves RMDSZ-esek, még mindig rólatok van szó) Egyrészt nem minden barátságból lesz szerelem, másrészt meg azért a szerelemnek nincsenek etnikai korlátai, ez nem egy ilyen könnyen befolyásolható dolog. Itt megint van egy olyan kérdés, aminek elég komoly vonatkozásai is vannak.

„... Legyetek hűek szülőföldetekhez” – kedves RMDSZ-esek, EZ RAJTATOK IS MÚLT!!!! és még csak azt se mondhatjátok, hogy mit ugatok, ha egyszer nem élek ott. Ugatok, mert tudok egyet s mást és ha máshol nem is, az autópályákon nem egy román rendszámú autóval találkozol nyáron, és csak kisebb részük jön Magyarországra.

„Olvassatok magyar könyveket, hallgassatok magyar zenét, ismerjétek a magyar történelmet!” – jó.  Nem tudom, lehet, valaki azt mondaná, hogy ehelyett jobb lenne az állam történetét tanulni, itt azért meg lehetne jegyezni, hogy nem mindig csak az állam történetéről van azért itt szó, mert a történelem egy nagyon szétágazó tudomány. Innen nézve persze az állam és a régió történetéről is fontos lenne tudni. Ettől még lehet ismerni és tanulni a magyar történelmet is. Ez a fentebb említett műveltség önmagában ugyanúgy nem zárja ki a többi, többek közt a többségi kultúra ismeretét. 

SŐT!!!! nem tudod felmérni másként a saját helyzetedet a világban!!! a történelmet illetően még annyit jegyeznék meg, hogy a vitás kérdéseket jó lenne a másik álláspontra is nyitottan kezelni, hiszen mindannyian tudjuk, miért vitás egy kérdés, de ez egyben azt is jelenti, hogy több biztos pontra van szükség a kérdést illetően, akármilyen nézőpontból is nézzük a dolgot. A zenehallgatást pedig kifejtettem már bővebben fentebb.

„... Legyetek befogadóak, nyitottak mindenre, ami érték, de alku nélkül elutasítóak a felszínesség, az értéktelenség iránt!” – ENNEK kéne a középpontban lennie, de sajnos, a fentiek ismeretében egy kicsit felemás üzenete van, hiszen azt sugallja, hogy minden, ami magyar, az értékes, ami meg nem, az már nem. Ami pedig egy nagyon ostoba és szűk látókörű állítás. Másrészt meg lenézi az átlagembert, mert nem hiszem, hogy egy átlagos szülő vagy fiatal ne tudná ezt felfogni, még ha nem is tudja gyakorolni. Sőt! Az sem biztos, hogy egy pedagógus valóban tudja képviselni ezeket az értékeket... leginkább embere válogatja.

„... Legyetek tökéletesek – mert nincs más választásotok! Nem ellenetek, hanem értetek is szól a kiáltó szó!” – tudom, hogy megint kötözködöm, de nem hiszem, hogy igazán tökéletes ember létezik a világon.

„Nem köthetünk kompromisszumot. Nincsen semmi „de”. Öntudatos, kemény, erős és dacos, minőségi magyarokká kell lennünk! Egymásért felelős magyarokká.” – mi az, hogy „minőségi magyar”? Az a magyar, aki mindent elutasít, ami másoktól jön?

„Nemet kell tudnunk mondani az idegen társnak, az idegen iskolának, az idegen közösség csábításának. Nemet kell tudnunk mondani a letargiának, a közömbösségnek, az igénytelenségnek.” – szerintem a szűk látókörűségnek kellene nemet mondani, meg a felszínességnek és az értéktelenségnek. Például a hülyeségnek, és millió egy más dolognak (hosszan lehetne sorolni), amelynek sokan nem mernek nemet mondani, nemzetiségtől függetlenül.

„Nem beszélek románul, mert elveszítem az anyanyelvem” – micsoda álszent érvelés már ez???? Önmagában egy idegen nyelv használata nem fogja elvenni tőled az anyanyelvedet, hacsak te magad el nem fordulsz attól.

Amúgy zárszóként rápillantottam az aláírók listájára és véleményem szerint ha már ekkora magyar valaki, nem ártott volna magyarra állítani a billentyűzetet legalább a saját neve és városa erejéig. (nem akarok cseszegetni emiatt senkit, hiszen eltérőek lehetnek az okok, de akkor is.)

A román reakcióról is lehetne mit írni – de azt inkább a román nyelvű postban. (leginkább azért, mert mint látjátok, szeretek a szövegből idézgetni és az úgy nekem jóval egyszerűbb lenne, de akit érdekel, írjon kommentet)

Szatmár!

... Eddig gyűjtöttem az energiát és a bátorságot, hogy publikáljam az első olyan versemet, amelyet már mondhatjuk, hogy felnőtt fejjel írtam... Több mint egy éve. Íme!

Hjaj, szép város az a Szatmár,

Tere közepén a fájdalom áll.

Fájdalom, melybe belesüllyedtek mások,

Régi időkben, kivétel nélkül,

Románok, magyarok, szászok.

Az akkor volt.

Az akkor volt, amikor

Amikor a fájdalom szép csendben

Végigvonult.

Nyomot hagyva az egész országon,

Kiáltott a szenvedés, de

Kimondani nem lehetett soha. 

Fiatal vagyok; mit tudhatok róla?

Csak azt, ami belőle maradt...

Szegény emberek nyomorúsága,

Egy kifosztott, elvesztegetett Románia

Vagy megfáradt emberek

Elvesztegetett Magyarországa...

Szegény, drága országok!

S te szegény, drága lélek,

Kettő közt nem osztozhatsz, nem engednek.

S szakadatlan csengenek fülembe a

Szokatlan szatmári-szavak,

[mérgezett nyilak]

Lehet, nem lehet? Ki mondja meg?

Büszke román, mi a neved?

... „Trăind drama din Balcani”

SPUNE HIP-HOP ADEVĂRAT NECOMERCIALIZAT!

Am o prietenă pe facebook, o fată care învaţă limba română şi ascultă muzica românească, cam de oricare gen muzical. E o macedoneancă, de 20 de ani şi face cover-uri după piese româneşti cu sora sa Kalina. Sunt două fete despre care îmi vine în cap imediat cuvântul „distracţia”. Am impresia asta cel mai probabil, din cauza videourilor şi din cauza modului în care răspund la comentari. Nevena are şi o piesă originală, sincer, aia nu îmi place prea mult dar să nu uităm faptul că e doar la început. Altfel şi cover-urile ar suna mult mai bine dacă erau lucrate la studio dar de multe ori astea sunt mai bune decât piesele originale. Dar ce se vede perfect este că se distrează! Şi chiar fac treaba asta cu plăcere şi asta-i un lucru foarte important. Am înţeles că nu-i aşa uşor să faci cover-uri după piese româneşti, totuşi, atunci când văd videourile lor, chiar dacă uneori au probleme cu textul, toată treaba asta pare de-a fi mult mai spontană. Aşa ca să ştiţi despre ce e vorbă, vă pun aici un cover, făcut de ele. Nu asta a fost primul dar cred că asta-i cel mai reuşit. Nu comentez mesajul de la început... :P (Da, este adevărat că românii au o istorie bogată şi sper ca fetele astea să o fi studiat. Dar dacă ar fi cazul să spun şi eu un mesaj la adresa tuturor românilor, cred că ăla ar suna cam altfel, tot respectuos şi nu ştiu cât aş vorbi de istorie. Acum că stau să mă gândesc îmi dau seama c-aş vorbi de ea.  Dar ar trebui încheiat subiectul „ce făceam eu dac-ar fi cazul”, că acum vorbim de ele.)

Altfel, nu-mi place ca unul să facă doar cover-uri, şi vezi de pildă programele astea, gen „X-Factor” unde toată lumea să cânte cover-uri şi să nu scoată nici o melodie originală. De fapt, încep să cred că programele astea sunt pentru oameni obosiţi care vor să pară talentaţi şi vor să facă bani din asta. Desigur că sunt unii chiar buni dar ori nu au şansă să câştige, ca fiind totul plănuit înainte sau publicul fiind prost, ori nu ştiu dacă îşi vor găsi vreodată stilul şi vor fi capabili să facă o piesă originală! Aşa că Nevena, dacă mă asculţi NU participi la astfel de concursuri, deşi ştiu că nu părerea mea va fi cea mai importantă atunci când decizi. Dar de la ele, eu una mă aştept la piesele originale, semnate de ele şi sper să nu alerge după bani sau popularitate ori să nu se lase prostite de bani sau de faptul că-s destul de populare sau cel puţin au şansă să fie populare. S-a şi scris un articol super-prost despre ele pe Libertatea.ro, mă enervează încât nu am cum să nu vi-l arăt:

http://www.libertatea.ro/detalii/articol/doua-surori-din-america-au-invatat-limba-romana-de-dragul-lui-puya-402591.html

Poate fetele astea trăiesc azi în SUA dar provin din MACEDONIA şi îşi iubesc ţara şi neamul! Şi cum poţi să zici că au învăţat limba română de dragul lui Puya? Sunteţi nebuni bă? Este scris chiar şi acolo că au început să o studieze din cauza piesei O-Zone care nu are ce-a face cu Puya! Dar nu, voi tre să-i faceţi reclamă lui Puya, că-i la modă să asculţi muzica lui Puya. (depinde desigur şi de publicul despre care vorbim... că mulţi ascultători ai muzicii hiphop îl critică pe Puya)

Îmi cer scuze că bag chestia asta cu Puya aici dar n-am cum să trec peste şi dacă fetele sau cel puţin Nevena, îmi citeşte gândurile, ar fi bine să ştie cum stă treaba cu Puya, mai ales că în ultima piesă îi menţionează şi pe cei care îl critică(m).

Şi eu am ascultat mai demult muzica lui Puya şi încă nu ştiam care-i problema, nu ştiam de ce îl critică lumea. Am şi eu o scuză: nici eu nu-s din România. Nu am cum să ştiu ce şi cum e cu vedete (nici nu mă interesează) şi de fapt, ştiu că aici mi s-ar putea spune „bă dar ce scrii tu despre ungurii din România dacă nu stai acolo” şi eu v-aş răspunde „te înţeleg frate, chiar n-am dreptul să mă bag în chestia asta dar dacă tot am o părere şi dacă am deschis blogul ăsta să-mi dau cu părerea, cred că se poate.” Plus că nici nu am criticat politica internă a României, am criticat oamenii în general. Dar hai să revenim la subiectul nostru! Deci nu prea ştiu unde apare Puya şi pentru mult timp, nu înţelegeam care-i treaba asta cu comercializare. Trebuia să ascult muzica Ceilalţi ca să-mi dau seama şi să fac un fel de comparaţie. Nu-i acelaşi lucru să laşi lumea să-ţi descarce piesele şi să faci treaba asta din plăcere sau din simţul responsabilităţii sau să o faci pentru bani… Cred că v-am mai spus de ce nu-i bine să faci treaba asta pentru bani. Dacă eşti prostit de bani, nu numai că ajungi la nivelul actual al lui Puya dar rişti să nu mai fii sincer. DA, îţi trebuie ascultători dar nu toată lumea! Şi da, îţi trebuie bani ca să faci o piesă dar cum vrei să trăieşti din muzică??? De multe ori rişti să nu mai fii sincer dacă faci totul pentru bani, zici numai ce le place oamenilor dar asta nu înseamnă artă!

Da… încet, încet, nu mai ascultam muzica lui Puya. Mi s-ar putea spune că „zici asta pentru că aşa-i la modă în hiphop”, NU! Nu-mi prea pasă de ce-i la modă. Cred că omul tre să se gândească şi părerea i se poate forma, aşa cum mi s-a întâmplat şi mie. Şi aici NU mă refer la cei care îşi schimbă părerea numai din cauza interesele lor materiale! Eu una am înţeles că Puya o arde comercial aşa, cu PR-iştii şi tot felul de prostii şi mie nu-mi place asta şi nu-mi place ca unul să alerge aşa după bani. Cei care îl înjură pe Puya fără nici un argument sunt chiar nişte idioţi care fac treaba asta numai pentru că-s frustraţi, sau aşa au văzut că fac mulţi. Dar cei care vorbesc de comercializare, cred că au dreptate! Desigur că majoritatea lor sunt fani vechi  care sunt dezamăgiţi la maxim văzând comportamentul actual al lui Puya şi ştiu foarte bine că nu era mereu aşa. Dar mai există şi „o altă specie” a oamenilor care m-a cam surprins dar de fapt, pot să-i înţeleg: fanii vechi  care o ard cu fazele astea „nu-mi place ce faci actualmente dar sunt fan vechi  aşa că respect Puya orice să faci”. Eu înţeleg că eşti fidel trupei tale preferate, înţeleg şi nostalgia, ştiu că mie îmi e uşor să vorbesc. Dar şi comportamentul artiştilor îşi are mesajul său! Şi Puya – şi asta ştiu şi eu chiar dintr-o altă ţară – NU  aşa cum a fost  care credeţi că o să revină şi se va mai scoate vreo piesă , ori sunteţi prea nostalgici, ori vreţi doar să fie aşa, mai speraţi, interior dar din ce văd eu NU SE  MAI POATE. Şi dacă da, sigur că treaba nu va mai fi la fel şi asta cred că ştiţi şi voi.

Dar am un mesaj şi pentru cei care o ard cu fazele astea „vremurile se schimbă, comportamentul lui Puya e acceptabil”… Ştim foarte bine că nu mai e 1998. Şi DA, din păcate e prea adevărat că muzica adevărată şi hiphop adevărat începe să dispere, deşi încă mai există unele trupe şi unii care nu-s prostiţi de bani! Oameni sinceri! Artişti adevăraţi! Deşi nu ar trebui să am pretenţia ca tocmai Puya să nu o ardă comercial, totuşi, de ce să-l apreciez? NU am cum să-l apreciez având în vedere cum se compoartă şi ce piese scoate (ascultaţi piesa nouă Puya (Puya şi Cornel Ilie – Altcineva … şi vă daţi seama că băiatul e chiar prostit de bani… cât despre a doua strofă, SLABĂ, FOARTE SLABĂ, Puya!!!)

Dar pe de altă parte înţeleg perfect pe cei care mai ascultă … piesele de mai demult. Nu am cum să nu ascult piesele „Unii nu înţeleg”, „Cine a zis că e uşor” sau „Uneori viaţa e o târfă”, „Asta e pentru” sau „Fă ce tre’ să faci”! Mai e dar sincer, beat-ul de multe ori nu mi-a plăcut aşa mult la ei. Şi nici  nu-mi place. Puya are şi o melodie mai nouă care e „ok” pentru că îmi aminteşte de o persoană care m-a ajutat foarte mult într-o „perioadă” grea din viaţa mea dar sincer, versurile nu-s aşa credibile nici în cazul acestei piese... Vă mai pun ceva, piesa „Fă ce tre' să faci”... atunci când o ascultam mi-a atins sufletul! Şi asta cred că e un mesaj pentru toţi. Faceţi ce simţiţi că trebuie să faceţi! Şi nu vă lăsaţi prostiţi!

PS: Am instalat Wubi! Numai mie mi se pare ciudat post-ul, stând pe Ubuntu sau aşa vi se pare ciudat şi vouă? E adevărat, aş putea să verific şi eu dar n-am chef de Windows acum. :P

UPDATE: m-am uitat cum stă treaba pe windows. Stă bine dar mai trebuie mărit font-ul. Oricum fac treaba asta cu reeditat ceva mai târziu şi îmi cer mii de scuze pentru faptul că am reeditat post-ul de o mie de ori. (şi mai e din cauza fonturilor) Asta e când stau să mă gândesc, îmi vine în cap ceva mereu. Sper că dacă l-aţi citit, aţi citit ultima variantă.

Az elmúlt napok tanulságai II

... Most, hogy egy ideje rászálltam CreTzu blogjára, jövök rá, hogy nem ártott volna előbb elkezdeni. Bár nem emiatt kezdtem el ezt a post-ot, de onnan jöttem rá arra is, hogy fölösleges a kétnyelvűség miatt aggódnom, és nem akarok olyan lenni, mint az, aki elvette tőle a cretzu.ro domaint. Octavian – a domain „új” (2009-ről beszélünk) tulajdonosa általában semmitmondó bejegyzéseket ír, főleg angol nyelven. Attól az információbőségről szóló post-tól egyenesen kiakadtam. Annyi okosabb, érdekesebb dolgot lehetne írni erről, ha valaki igazán elgondolkozik ezen. Információbőség??? Millió egy dolgot meg lehetne említeni! Az információ igazságtartalmától kezdve egészen addig, hogy érdemes-e szabályozni az internetet vagy sem! Ki lehetne térni arra az igenis létező problémára is, hogy sokan rákeresnek valamire és kimásolják az anyagot, (CTRL+C és CTRL+V) példának okáért egy iskolai kiselőadáshoz! Octavian??? Leírja, hogy régebben nem volt ennyi információ. Ezért igazán nem volt érdemes elvenni CreTzu-tól a domain-ját.

De még van más is. CreTzu írta róla – teljes joggal, – hogy úgy ír ez az Octavian, mintha olyan fontos lenne másoknak, holott nagyon kevesen olvassák. Valahogy erről már eszembe jutott a saját esetem is… én nem akarok olyan lenni, mint ez az Octavian! Nem képzelem magam a világ közepének, sőt nem is akarok az lenni. Ne rejtsd el a saját véleményedet csak azért, mert olvasottabb akarsz lenni! Ezért nem tartom egyébként működőképes dolognak azt, hogy valaki foglalkozásszerűen legyen művész vagy blogger – a legtöbb esetben lehetetlen, mivel ki vagy szolgáltatva a piacnak! Én semmiképp sem szeretnék kiszolgáltatva lenni semmiféle „piacnak”. Ha vannak olvasóim, természetesen örülök nekik és annak is, hogy valaki elolvassa ezt a sok hülyeséget vagy okosságot, ahogy tetszik.

De már megint eltértem a tárgytól. Szóval, a lényeg az, hogy én nem azért akarok két nyelven írni, mert az milyen menő, hanem mert mindkét nyelven van mondanivalóm és szeretem használni őket.